|
Dermogenis pusillus, Félcsõrös csuka
2005.07.23. 01:00
 Hazája Thaiföld, a Maláj-félsziget és a Szunda-szigetek. Elevenszülõ halfaj, azonban nem a Poeciliidae, hanem a Hemirhamphidae család tagja. Ez a csoport fajokban gazdag, de közülük csak néhány elevenszülõ akad. Alapszíne barnásszürke, oldalai ezüstösen fénylõk. Az úszók sárgásak. A szem írisze élénkzöld. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím 5 cm, a nõstény 6 cm hosszú. Jellemzõ rájuk, hogy az alsó állkapocs csõrré módosult, hossza a felsõ állkapocs kétszerese. Napjainkban albínó változata ismertebb és gyakoribb az eredeti típusnál. Thaiföldön régebben a hímek harcias természetét kihasználva - a Betta viadalokhoz hasonlóan - Félcsõrös csuka mérkõzéseket is rendeztek.
Kedveli a lapos medencét, ez felel meg kimondottan felszíni életmódjának Vizük minden 10 literéhez 2-3 teáskanál konyhasót is tegyünk, ez fokozza élénkségüke, javítja közérzetüket. A nõstények tenyészkondícióban tartásához az is szükséges, hogy rendszeresen kapjanak rovarlárvákat, apró legyeket, szúnyogokat. A Tubiflex csak szükségeleség lehet számukra. A víz hõmérsékletét 18-23 fok között tartsuk.
Tenyésztése nem könnyû, mert igényesek a speciális táplálék iránt, másrészt nagyon gyakori jelenség a koraszülés. A nõstény általában 8 hetenként szül, egyszerre 5-15 ivadéknak ad életet. Az újszülötteknek még nincs csõrük, ez csak késõbb fejlõdik ki. A fiatalok etetése nem különbözik a többi elevenszülõ fajnál ismertetett módszertõl. A víz ne legyen 23 foknál melegebb, mert ez a tenyészállatok koraszülését okozhatja.
Rendkívül érdekes halfaj, amelynek szélesebb körû elterjedése indokolt lenne.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
